Tanúságtétel a Rózsafüzérről - Kiss-Horváth Gabriella

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kiss-Horváth Gabriella vagyok, születésemkor  evangélikusnak kereszteltek. Anyukámnak és nagymamámnak köszönhetően nagy ünnepeken ugyan mentünk  templomba, de a vasárnapok megszentelése nem volt fontos számomra . A vallás ekkor még formalitás volt az életemben, nem komoly meggyőződés, nem  egy személyes kapcsolat Istennel. 

Fiatalként sokszor meggondolatlanul, cselekedtem,  felelőtlen döntéseket hoztam.   Sok évvel később  döbbentem csak rá, hogy  ezek között súlyos bűnök is  voltak. A  jó és a rossz énem harcolt  bennem. Éreztem, hogy  valami - VALAKI  - hiányzik az életemből. Tudom, hogy az Isten állította mellém a férjemet. Ezt követően  kezdtem rendezni a kapcsolatomat Istennel. Találkozásunk kezdetétől minden vasárnap együtt jártunk templomba és ő sokat beszélt nekem az Igaz és Élő Istenről. 17 év „tanítás” után lettem katolikus. Máig emlékszem az élet gyónásomra, ami megszabadított terheimtől, amik  lelkemet beteggé tették. Az Isten megbocsátott nekem és így én is meg tudtam bocsátani magamnak. A szentáldozás azóta is lágyan gyógyítja a sebeimet. Nagy ajándékként  élem meg a  bűnbocsánat szentségét,  lelkem ezáltal tisztul, és egyre inkább képessé válok  befogadni az Ő  kegyelmi adományait. 

Sokan vannak a segítségemre  hitem elmélyítésében. Az Isten mindig küld valakit, akitől  meg kell tanulnom valamit, vagy felhívja figyelmemet egy eseményre, amire éppen akkor  szükségem van.  Ma már tudom, hogy az én feladatom csak  annyi, hogy figyeljek ezekre a jelekre és ne álljak ellen a Szentlélek hívásának. 

A rózsafűzér szeretetét egy megszólításnak köszönhetem. Megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a  Rózsafüzér társulathoz. Igent mondtam, és azóta minden nap imádkozom a rózsafüzért, egy fél éve az Isteni irgalmasság rózsafüzérét  is. Nagyon nagy ereje van az imának.  Tudom és érzem, hogy formál -  még akkor is, ha közben sokszor elkalandoznak a gondolataim. Felajánlom valakiért vagy valamiért és közben én is változom…

Hiszem, hogy a Jóisten „irányba” állított engem, tudom és érzem,  hogy vonz Önmagához.   Igyekszem alázattal és  hűséggel járni zarándokutamat, amin bár sokszor botladozva, de   Felé haladok.  Ő mindig lelkesít, erőt és új esélyt ad számomra.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.