Tanúságtétel a Rózsafüzérről - Benkőné Szabó Katalin

Benkőné Szabó Katalin vagyok, a Rózsafüzér Társulat tagja. A kádári érában születtem, Boldog Brenner János vértanúságának évében. A vallás ebben a korszakban a templom falain belülre szorult. Nem volt könnyű a vallásgyakorlás a családok számára. Katolikus nagymamám kulcsolta először imára kezemet, majd iskolába kerülve szüleim biztosították számomra hitünk megismerését, hálás vagyok nekik érte. Már gyermekként szembesültem vele, hogy az iskolában tanultak különböznek a családban hallottakkal. Nagyapám Őrvidék Ausztriához csatolt területéről származott, édesapám megjárta a Don kanyart és az istenhitről már nem is szólva. Mindez bizonytalanságot, kettősséget okozott bennem. Bár Isten óvó kezét már ebben az időszakban is éreztem. Fiatal felnőttként már biztos voltam abban, hogy házasságunkra Isten áldását kérem. Szakos Gyula plébános, későbbi veszprémi érsek esketett minket. A 80-as évek közepén amikor fiunk az iskolát kezdte hitoktatás még nem volt az iskolában, Vele együtt tanultam a hittant és attól fogva jártunk rendszeresen templomba.

 A 90-es években nagyot fordult a világ. Szélesre tárultak a templomok kapui, nagy hitélet kezdődött. Fiunk is alapító tagja volt az újjáalakult cserkészcsapatnak. Néhány évtized múlva, 2020-ban bekövetkezett a pandémia ami megállította az életet. Mindenki bezárkózott, minden elnémult. A templomok is bezárultak, a misék az online térbe szorultak, ezt nagyon nehezen éltem meg. Amikor vásárolni indultam minden alkalommal bementem az üres templomba a fájdalmas Szűzanya elé és kértem Isten segítségét, hogy kapjuk vissza életünket. Megfogadtam, ha újra szabadon mehetünk misére, sosem fogok hiányozni. Ebben az időszakban kapcsolódtam be aktívan a gyalogtúrázásba, zarándoklatokba. Egy alkalommal a Kolontári Szentkútnál jártunk, amit kikerült a vörösiszap 2010-ben. Isten kezét éreztem a csodában, nagy hatással volt rám. Nyáron a „vírus is szünetelt” így néhány hónapig viszonylag szabad volt az élet. Wimmer Roland és Bokor Zoltán atyák szervezésében több napos buszos zarándoklatra indultunk észak-magyarországi Mária kegyhelyekre. Útközben a hosszú úton rózsafüzért imádkoztunk. Egy alkalommal Zoltán atya azokat szólította meg, akik még nem imádkozták a rózsafűzért, én is köztük voltam. Az autóbusz lépcsőjén ülve értük el a mikrofont. Kértem a közelben ülő Roland atyát, súgjon, melyik titok következik. Az a spontán imádság nagyon megérintett. Attól fogva kerestem az alkalmat, hogy csatlakozhassak a társulathoz. Ez néhány hónappal később Szent Erzsébet napján következett el, amikor mise előtt néhány perccel Soós Jutka megállt mellettem és hívott a Rózsafüzér Társulatba. Természetesen azonnal igent mondtam, hiszen már vártam erre az alkalomra. Bár akkor már nyitva volt a templom, nagyon kevesen jártak misére, rózsafüzérre. Sajnos Jutka azóta eltávozott közülünk, már csak az égből láthatja tevékenységünket. Szűz Mária égi édesanyánk tisztelete, szeretete régóta jelen van az életemben. Sokszor kértem és éreztem láthatatlan segítségét életem során. Kérem ezúttal is, hogy sokunk szívét-lelkét érintse meg Szűzanya és legyen társunk a Rózsafüzér imádságban!