Rábasömjén

Szent Márk templom

A templom leírása

A rábasömjéni Szent Márk templom a vár mellett, az egyetlen Árpád-kori eredetű alkotás Sárváron. Első írásos említése 1288-ból való. Mind az írott és rajzos források, mind a mai napig fennmaradt épületrészletek (torony, sekrestye déli kapuzatának bélletoszlopai, a hajó déli, félköríves ablakai) a templom középkori voltát bizonyítják. A XIII. században még Szent Péter, XVII. század végén már Szent Márk nevet viselte. A középkori eredetű plébániatemplom mai alakját az 1933-ban történt kibővítéskor nyerte el. Miután a kivitelezés befejeződött, a két oltárt újból felállították, a két szobrot elhelyezték állványzatukon, a padokat visszahelyezték, a stációképeket visszarakták, az átalakított szószéket pedig új helyére felállították. A megnagyobbított, felújított templomot 1933. november 19-én szentelte fel Huszár Mihály sárvári apátplébános. Az 1915. évi leltár szerint a templomnak két oltára volt. A főoltárt kép, a mellékoltárt szobor (Lourdes-i Mária) díszítette.

1981-ben belső renoválás történt. A hívek a megrongálódott korábbi festést nem kívánták szobafestő-munkával kijavítani, ezért Przudzik József (1926–) festőművész-restaurátort figurális falképek készítésével bízták meg. A művész a védőszent, Szent Márk életéből választott öt jelenetet: A mennyezetre festett, imitált fedélszéket készített, ornamentikával. A kivitelezés azzal kezdődött, hogy a falképek helyét tégláig leverték, elkészítették a képkereteket és a szentély sekrestyeajtaját kiváltották és befalazták. Ezekkel párhuzamosan a falakat egységesen tört kőszínhez hasonlóan újrafestették, minden más színezés és plasztikázás nélkül, felületi faktúráját a kőporos habarcshoz hasonlóan. A szakipari munkák elkészülte után került sor a freskók megfestésére. A karzat mellvédjére az orgonáló Szent Cecília kép került. Az oldalfalakon a 14 stációképet tusgrafikával készítette. A kifestést 1982. június 27-én Fábián Árpád megyéspüspök áldotta meg. A főoltárt, a főhajó szobrait (Jézus, Szűz Mária, Szent Anna a gyermek Máriával, Szent József a gyermek Jézussal) és a déli mellékhajó szobrait (Szent Imre, Szent Erzsébet) lefestették, hogy a freskók és szekkók jobban érvényesüljenek. (Dabóczi Dénes: Sárvár műemlékei és műemlék jellegű épületei. In: Sárvár története. Szerk.: Söptei István. Sárvár, 2000. 510.)

Az új liturgikus tér tervét 1989-ben Kákonyi Asztrik (1923–1990) esztergomi ferences pap festőművész dolgozta ki. A szentély két lépcsővel megmagasították. A lépcsők kinyúltak a diadalív elé, a régi főoltár dobogóját megszüntették. Elmozdítható szembemiséző oltár, ambó és szédeszek (papi, ministráns) készültek fából. A tabernákulum a régi oltáron maradt, új ajtót kapott.

2023-ban teljes külső festés történhetett meg Sárvár város jóvoltából. 2024 tavaszán pedig a templom belső lapozása valósulhatott meg önerőből. Ekkor kapott a templom Németországból egy márvány szembemiséző oltárt.